2009. szeptember 20., vasárnap

Shiki manga review



Nem szokásom követni a divatot, de ha mégis megteszem, akkor azt is csak a magam módján. Manapság rendkívül trendiek lettek a vámpír-történetek, és néha úgy érzem, igencsak egy-kaptafára készül mind. Némelyik azonban még okoz meglepetést. Az alábbi manga egy olyan történet, aminek az elején az olvasó nem is feltétlenül sejti, hogy mivel van dolga...

Cím: Shiki ( 屍鬼, Hulla-démon, Halott-démon)
Rajzoló: Fujisaki Ryu ( 藤崎 竜)
Eredeti történet: Ono Fuyumi (小野 不由美)
Kiadó: Shueisha, megjelenik havonta a Jump Square magazinban (ugyanebben fut novembertől a D.Gray-man)
Műfaj: horror, fantasy, dráma, misztikus
Történet:
Sotoba egy aprócska, elszigetelt falu, idilli környezettel, mindössze 1300 lakóval. Yuuki Natsuno ebbe a falucskába költözött be szüleivel, és minden vágya kimenekülni a nagyvárosba. Véleményét osztja egy falusi lány, Megumi, akit a városi élet és nyüzsgés vonz. Megumi legnagyobb örömére, egy gazdag család költözik a dombon épült várba, s elhatározza, hogy beédesgeti magát a családhoz. Közben egy ismeretlen vírus szedi áldozatait a faluban, amit eleinte csak a nagy melegnek tulajdonítanak, ami legyengíti a falusi öregeket. Azonban nem sokkal később, Megumi is legyengül és meghal. Egyre többen esnek áldozatul, a falusi doktor pedig már nem is vírusra gyanakszik, hanem a nemrég beköltözött Kirishiki családra és a sírukból felkelő halottakra.

Szereplők:
Yuuki (Koide) Natsuno
A 15 éves Natsuno szüleivel együtt költözött Sotobába, de őneki minden vágya, hogy a városba visszamehessen, ezért sokat tanul, hogy egy jó egyetemre bekerüljön. Gyűlöli a falubelieket, amiért hamis véleményeket akasztanak rá és jellemhibás tininek tartják. Tohru-chant és családját kivéve mindenkivel ridegen viselkedik, ezért kevesen képesek megérteni őt. Az elsők közt van, akik rájönnek, hogy a halálesetek okozója a vérszívó Kirishiki család, Tohru-chan halála után pedig elszántan kutatja az igazságot...

Mutou Tohru
A 18 éves falubeli rendkívül életvidám és jószívű srác, mindenkivel egyaránt kedvesen viselkedik, ezért sokan kedvelik őt. Ő volt az első, és talán egyetlen falubeli, akit Natsuno a szívébe fogadott, és bár Tohru tudja, hogy a fiú nem szereti a keresztnevét, mégis mindig azon szólítja (mondván, a két vezetéknév összezavarja őt). Azon kevesek közé tartozik, akik haláluk után felélednek és shikiként folytatják "életüket". Egyik első vadászata alkalmával Tatsumi arra kényszeríti, ölje meg Natsunót, mert a fiú túl sokat tud róluk...

Shimizu Megumi
15 éves csinos és hiú lány, aki mindennél jobban vágyik a város és csillogás után. Szerelmes Natsunóba, az érzelmei pedig nagyon hamar beteges rajongássá fajulnak, esténként a fiú szobájába les egy bokorból. Rögtön a történet elején meghal és shiki lesz belőle, de még ezután is figyeli a fiút. Tohru iránt érzett féltékenysége arra vezérli, hogy megölje a fiút, ezzel eltakarítva őt Natsuno mellől. A fiú Megumi iránt érzett gyűlöletét ez azonban csak növeli.

Ozaki Toshio
A Sotoba kórház realista és ambíciózus főorvosa, aki elszántak kutatja a halálesetek igazi okát. Minden tünet vérszegénységre utal, az azonban nem lehet 4 nap alatt halálos kimenetelű, ezért úgy érzi, tudománya csődöt mondott. Egy Natsunóval megejtett rövid beszélgetés során kezd el ő is vámpírokra és a Kirishiki családra gyanakodni. Bár jelleméből adódóan eleinte képtelen elfogadni az abszurd magyarázatot, egy shikivel való találkozás során megváltozik a véleménye.

Muroi Seishin
Ozaki gyerekkori barátja, egyben a Sotoba szentély főpapja, novellaíró. Ő az, aki a falucska temetési szertartásait végzi, így ő is belekeveredik a halálesetek okának kutatásába. Fiatalkorában öngyilkossági kísérletet tett, a seb még ma is látszik a csuklóján. Éjszakánként gyakran meglátogatja őt a Kirishiki csalát leánya, Sunako, aki egyben nagy rajongója is, és érdekes, az olvasó számára tanulságos beszélgetéseket folytat vele.

Tatsumi
A Kirishiki család hű szolgálója, a család oldaláról vele találkozhatunk a leggyakrabban. A többi shikivel ellentétben nappal is ébren tud maradni és a napfény sem öli őt meg; a shikik félnek tőle és követik minden parancsát. Annak ellenére, hogy a történet elején milyen kutya-pofival mutatkozik be, irtó kegyetlen és szadista tud lenni. A falubelieknek mindig a mosolygós és kedves arcát mutatja, ezzel ráveszi őket, hogy meghívják őt magukhoz (a vámpírok meghívás nélkül nem tudnak belépni más házába).

Kirishiki család (Chizuru, Seishirou, Sunako)
A Kirishiki szülők nagyon ritkán jelennek meg a történetben, de bemutatkozásuk alkalmával tipikus gazdas sznoboknak könyvelhetjük el őket, akiket lenyűgöznek a falubeli szokások és az egyszerű élet. Egyedül Sunako az, akinek véleményét és körülményeit megismerhetjük, azokat is csak a Seishinnel folytatott beszélgetéseiből. A család minden tagja vámpír, viszont közülük Seishirou lélegzik, van pulzusa és a napfény sem öli őt meg (Tatsumihoz hasnlóan). Még nagyon sok titok övezi őket...

Tanaka Kaori és Akira
A testvérpár is nagyon hamar elkezd gyanakodni a gazdag családra, és Natsunóval való beszélgetésük után együtt kutatják az igazságot. Kaori egy vidám, de kissé félénk falusi lány, gyerekkori barátja Meguminak. Nagyon elkeserítette a lány halála, a tudat pedig, hogy a lány feléledt a sírjából, megrémíti. Akira egy szenzációhajhász fiú, akit rendkívüli fantáziával áldott meg a sors, ezért senki sem hisz neki, amikor vámpírokról kezd el beszélni. Miután Natsuno végig hallgatja őt és egyet ért vele, Akira bátyuskájává fogadja az idősebb fiút.

Vélemény: Amikor először megláttam ezt a mangát az egyik manga-nézegető honlap frissítései között, csak a címe miatt kattintottam rá, és igencsak meglepődtem, mikor betöltődött az első oldal. Eddig még nem volt szerencsém Fujisaki-sensei különleges rajzstílusához, de egyedisége miatt azonnal beleszerettem. Egyszerre képes helyes bishiket, undorító-vén boszorkányokat, karakán férfiakat és nagyszemű iskoláslányokat rajzolni, ráadásul úgy, hogy az olvasó egyik karaktert sem érzi "nem-odavalónak". A hátterek, és néhány ruhadarab (kesztyű, cipő), valamint a használati tárgyak és néha még az állatok is mind átretusált fényképek, amelyekbe/hez a karakterek precízen be lettek illesztve, hogy ne üssenek el túlságosan a környezettől. Az eredmény meglepően természetesnek hat.
A történet rendkívül sok szereplővel dolgozik, és az olvasónak nagyon oda kell figyelnie, nehogy elvesszen a sok karakter közt. Fujisaki-senseinek szerintem feltett szándéka a falucska mind a 1300 lakójának bemutatása (jelenleg 70 fölött tart). Ezen felül a történések is párhuzamosan folynak és egyre több szálra szakadnak. Az egyetlen támpont a mindig precízen feltüntetett dátum, és az alkalmi és mellékszereplők neveinek ismételt kiírása. Éppen ezért kezdőknek semmiképpen sem ajánlom.

Nagyon tetszik, ahogy bemutatják a vámpírok (shikik) nézőpontját, és ahogy halad előrébb a történet, úgy válnak egyre emberibbé. Eleinte zombiknak gondolhattuk őket, de aztán láttuk, ahogy beszélnek, véleményt formálnak, társadalmat alkotnak. A történet legdrámaibb részei mindig Natsuno és Tohru-chan kapcsolatát mutatják meg. Barátja halála után újabb sokként éri őt, mikor Tohrut újra látja, és gondolkodás nélkül követi a menekülő fiút az erdőbe, ahelyett, hogy a biztonságot nyújtó szobában maradna. Tohru hezitálása, Natsuno áldozata, és a felajánlása, hogy meneküljenek el együtt Tatsumi elől, mind a drámát és a kétségbeesést fokozza.
Végül is Natsuno az, aki valami nagyon fontosat mond ki a történet során: "Amikor Tohru-chan elhunyt és a koporsóban feküdt, az arcát nézve olyan érzésem volt, mintha nem is őt látnám. De ez a személy, aki itt van előttem... aki hezitál megtámadni engem...Ilyen az a Tohru-chan, akire emlékszem."
Hm...kedvenc szereplő...Ennyi jól kialakított karakter közül nehéz választani, mert mindegyikben van valami kedvelhető. Natsuno, mert elszánt és képes valakit önfeláldozásig szeretni; Tohru, mert az ösztönei és éhsége ellenére sem akarja bántani Natsunót; Tatsumi, mert egyszerre tud aranyos és szadista lenni...

Sztori: 4/5 -> bele lehet zavarodni a gyakori váltásba és a rengeteg szereplőbe, valamint a gyakori okfejtések és utalgatások sem könnyítik meg a dolgunkat
Hangulat: 4.5/5 -> aki szereti a horrort és unja a megszokott vámpírtörténeteket, annak főnyeremény
Megvalósítás: 4/5 -> csak a fényképek miatt nem maximum, de még azok is szépen át vannak szerkesztve, valamint a stílus sokaknak nehezen emészthető...

Magiérték (mennyit ér nekem): 9.5/10 (személyes kedvenc)

Normál érték (mennyit ér másoknak): 7/10 (akik elszántan végigolvassák, azok nem csalódhatnak)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése